Egy kicsivel több empátiát!

Az empátiáról már többször is szó esett de nem tértem ki rá részletesen, pedig lényegében ez a jó kapcsolataink alapja. Olyan képesség, ami által bele tudjuk élni magunkat mások lelkiállapotába és ezáltal jobban meg tudjuk érteni és érezni bennük azt, ami szavakkal nem jön át. Egyfajta beleérző képesség. Azzal kezdődik, hogy megpróbálunk perspektívát váltani és a másik szemszögéből nézni a dolgokat, majd elfogadni és értékelni a másik látásmódját. Nem mindenki rendelkezik magas fokú empátiás készséggel, de ezt mindig lehet fejleszteni.

A gyerekek leginkább abból tanulják meg, hogy mi az az empátia, ahogy minket figyelnek és ahogy a mi, feléjük irányuló empátiánkat megtapasztalják. Amikor azonosulunk gyermekeinkkel, ők jobb esetben elkezdenek kialakítani velünk egy bizalmas kapcsolatot. Ez a kötődés kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy elfogadják értékeinket, hogy rólunk akarják mintázni viselkedésüket és ezáltal kezdenek el azzal is kísérlezetni, hogy milyen azonosulni másokkal. A gyermekeinkkel való együttérzés számos formát ölthet, ideértve a fizikai és érzelmi szükségleteikhez való igazodást, az egyéni személyiségek megértését és tiszteletbentartását, valódi érdeklődést hobbijuk, életük iránt és ha olyan tevékenységek felé tereljük őket, amik közelebb viszik őket magukhoz, amiket szeretnek és szívesen, szívből csinálnak. Aztán azáltal is empátiát tanulnak tőlünk, ahogy minket látnak másokkal viselkedni. Látják, hogyan bánunk egy esetlen pincérrel vagy ha átnézünk embertársainkon. Ugyanakkor azt is észreveszik, ha aggodalmunkat fejezzük ki például egy osztálytársuk iránt vagy ha segítünk egy néninek átkelni az utcán. Hogyan gyakoroljunk empátiát gyerekekkel: - Kérdezzük meg gyermekünket milyen volt a napja! Mi tetszett neki a legjobban és a legkevésbé aznap? Mihez lenne még kedve ma? Van-e olyan barátja, akit különösen kedvel, tisztel? Miért pont őt? - Menjünk el együtt önkénteskedni gyermekünkkel! Mutassuk meg neki, hogy milyen nehezebb helyzetű társainak segíteni vagy ételt adni annak, aki nem jut ételhez. - Hangsúlyozzuk ki, hogy milyen fontos törődni másokkal is, nem csak magunkkal. Úgy bánjanak másokkal, ahogy ők is elvárják azt másoktól. - Fontos megértetni velük, hogy a világ nem körülöttük forog, másoknak is vannak szükségleteik, amik néha fontosabbak éppen, mint az ő kívánságuk. - Ha dráma van, tartsunk családi kupaktanácsot. Képzeljék magukat a másik helyébe és mondják el ők mit tettek volna és miért. - Ösztönözzük gyermekünket, hogy ne csak másokért tegyen jót hanem másokkal együtt is. Érezze, hogy milyen összetartani másokkal egy jó ügy érdekében. - Értessük meg vele, milyen fontos odafigyelni másokra és jobbá tenni például egy kevésbé menő osztálytársa napját egy egyszerű de figyelmes megjegyzéssel. - Beszéljünk neki olyan érzelmekről, amiről tudjuk, hogy érzi csak nem ismeri még fel vagy nem tudja mi annak az érzelemnek a neve. - Beszéljünk arról, hogyan lehet a konfliktusokat kezelni. Ha összetűzése volt valakivel, eljátszhatjuk otthon szerepjátékkal, hogy ki hogyan reagál és az miért jó vagy rossz Ez az utóbbi természetesen feltételezi azt, hogy mi magunk sem kerüljük a konfliktusokat, így ideális esetben nem konfliktuskerülést hanem konfliktuskezelést demonstrálhatunk. Mindenki az empátia képességével születik de ez olyasmi, amit egész életünk során ápolni és fejleszteni kell. Empátiát tanulni sok szempontból olyan mint egy sport vagy egy nyelv tanulása, praktikát és útmutatást igényel. Mások perspektíváinak és körülményeinek rendszeres figyelembevétele során az empátia természetessé válik, próbálgatások és hibázások által tanulják meg a gyerekek, hogy hogyan tudnak könnyebben ráhangolódni másokra körülöttük. Gyakran nem is arról van szó egyébként, hogy a gyerekek empatikusak-e vagy mennyi empátiára képesek, hanem inkább az, hogy ki iránt. Legtöbbünk számára nem nehéz empátiát tanúsítani családtagjaink és közeli barátaink felé vagy olyan emberek számára, akik valamilyen módon hasonlítanak ránk. Az igazi kérdés inkább az, hogy a gyermekek (és a felnőttek) mutatnak-e empátiát ezen a körön kívül is. Szülőként vagy gondviselőként fontos, hogy irányítsuk a gyermekeket abban, hogy megértsenek és törődjenek olyan emberekkel is, akik különböznek tőlük és akiknek olyan kihívásokkal kell szembenézniük, amelyek nagyon különböznek saját mintájuktól. Gyakran, amikor a gyerekek nem fejeznek ki empátiát, az nem azért van mert nem rendelkeznek vele, hanem azért, mert valamilyen erős érzelem vagy kép blokkolja ezt a készségét. Gyakran túltelítődnek negatív érzésekkel, ilyenkor segítsünk nekik ezek, valamint a másokkal kapcsolatos sztereotípiák és előítéletek kezelésében.

"Az igazi nagysághoz hatalmas képzelőerőre van szükség, hogy beleéljük magunkat mások helyzetébe, és sajátunkként tudjuk megélni fájdalmukat és örömüket."

Percy Bysshe Shelley

Végül pedig egy rövid, lényegretörő videó az empátiáról, magyar felirattal: