Beszéljünk az érzelmekről!

Azt hiszem a legtöbb szülő azt szeretné elérni, hogy gyermekével érzelmileg közel álljanak egymáshoz, jó kapcsolatban legyenek egymással és mindent megtenne ezért, hogy gyermekei boldog, elégedett felnőtté válhassanak. Az egyik ilyen dolog, amivel ezt a folyamatot segíthetjük, az az érzelmi intelligencia fejlesztése. Konkrétabban segítsünk nekik abban, hogy képesek legyenek megérteni érzelmeiket és azokat a megfelelő módon kezelni. Ezáltal növelhető ellenállóképességük is, így a felmerülő stresszes helyzeteket, nehéz érzelmeket könnyebben tudják majd kezelni. Jó, de hogyan ismerik fel a gyerekek az érzelmeket? Hogyan tanulja meg, hogy hogyan reagáljon az örömre vagy a szomorúságra? Mit tehet a gyerek, ha olyan erősek az érzelmei, hogy teljesen lebklokkol tőlük és mit tehet a szülő, amikor felrobban gyermeke a dühtől vagy a félelemtől? Segítséget csak a szülő tud nyújtani, mégpedig egyféle módon: egy bensőséges, mély kapcsolat kialakításával.

Mivel a gyerekek verbálisak, meg lehet nekik tanítani, hogyan ismerjék fel és közöljék érzéseiket. Olyan otthoni környezetben, ahol az érzelmekről nyíltan beszélnek, a gyerekek könnyebben tanulják meg hogyan fejezzék ki érzéseiket, ugyanakkor empatikus készségük is fejlődik. Ezért fontos, hogy beszéljünk nyíltan az érzelmekről és azok kifejezéséről velük és előttük is. Ha azt gondoljuk, hogy a gyerek majd szól ha szomorú vagy frusztrált, akkor tévedünk. A legtöbb gyerek nem tudja azonosítani, hogy mi a neve annak az érzésnek, amit tapasztal. Először meg kell nekik tanítani, hogy melyiket hogy hívjuk, csak ezután tudja elmondani saját szavaival is. Már 2 éves kortól meg tudják tanulni az olyan alapérzelmeket, mint a boldog, szomorú vagy mérges aztán ahogy nőnek, elmondhatjuk mi az a frusztrált, ideges vagy félénk stb. Aztán egy adott érzelmet összeköthetünk a testi érzeteinkkel. Ha nem tudja hogy mi a keresett érzelem neve, bíztassuk, hogy mondja el mit érez a testében. Érez-e szorítás valahol vagy feszültek-e az izmai. Esetleg ugrándozik a gyomra vagy melege lett hirtelen. Ha megtanulja melyik testi érzet melyik érzelemhez köthető, utána hamarabb tudja azt beazonosítani és megfelelően reagálni rá. Íme néhány módszer, amivel segíthetünk nekik megtanulni kifejezni érzelmeiket: 1. Mutathatunk olyan rajzokat, figurákat, amik érzelmeket ábrázolnak és a képekből akár kártyákat is csinálhatunk. Ugyanígy csinálhatunk egy kockát is ezekből a képekből, amit gurítani is lehet. Így játékként el lehet játszani, hogy milyen az adott érzelem, amit gurított vagy meg tudja rajta mutatni, hogyan érez éppen most. 2. Szokjunk rá, hogy címkézzük az érzelmet, amit a gyermek szerintük éppen tapasztal, pl: Ha hazaérve odaszalad átölelni minket vagy puszid adni akkor mondhatjuk: Hú, valaki nagyon örül/boldog/izgatott hogy láthat engem. 3. Ha mesét olvasunk, beszéljük meg, hogyan éreznek benne a karakterek és vajon miért olyanok. 4. Ha a gyerek valami rosszat csinált, amivel másokat bánt, akkor mondjuk el neki, hogy az a másik most mit érezhet. Azt is megkérdezhetjük, ő hogy érezné magát ha valaki ezt tenné vele. Ha más helyébe kell képzelnie magát, fejlődik az empatikus készsége. 5. Fejezzük ki úgy magunkat, amivel jó példát mutatunk a gyereknek. Ha saját dühünket kiabálva fejezzük ki például, akkor valószínűleg azt tanulja majd meg, hogy ez a normális módja a düh kifejezésére. 6. Fontos megértetni velük, hogy bármilyen érzelem érkezhet, mindegyik teljesen normális, a jó meg a rossz is, a könnyű és a nehéz is. Az a fontos, hogy hogyan fejezzük ezeket ki. 7. Dícsérjük meg, ha megfelelő módon ki tudja fejezni aktuális érzelmét, hiszen erre sok felnőtt sem képes, valljuk be. 8. Időjárás-jelentés játék: fejezzük ki érzelmünket személyes időjárás-jelentéssel. Ehhez csatoltam egy feladatlapot a Gyakorlatok menüben, amit ki lehet nyomtatni, játékos formában segít azonosítani az érzelmeket. Nagyon fontos tehát, hogy a gyerekek megtanulják az érzelmeik azonosítását és azok megfelelő kifejezését. Azok a gyerekek, akik képessé válnak erre, kevesebbszer blokkolnak le, omlanak össze vagy kapnak dühkitörést. Könnyebben barátkoznak és jönnek ki másokkal. Kiegyensúlyozottabbak és magabiztosabbak. Olyan erőkre tesznek szert, amik nekem és gondolom sok más felnőtt társamnak is jól jöttek volna gyermekként. :)